Interjú Székely Martinnal – „Soha semmit nem szabad megbánni, mert csak felemészt”


A következő interjú alanyunk Székely Martin, akiről bátran kijelenthetem,hogy sokak példaképe. Több, mint 16 ezer ember követi figyelemmel mindennapjait instagramon. YouTube csatornáján pedig már több, mint 32 ezer feliratkozója van.

 

Videóiban tanít,oktat,motivál. Mindezt őszintén teszi ,ami valljuk be nagyon ritka a mai világban.

 

Martinnal készült interjú során igyekeztem olyan témákat érinteni,amikről videóiban nem esik szó. Ezúton szeretném megköszönni neki,hogy teljes őszinteséggel válaszolt kérdéseimre és elfogadta az interjú felkérésünket.

Mesélj egy kicsit gyermekkorodról. Hol nőttél fel és gyermekként milyen álmokat dédelgettél?

Veszprémben születtem és ott töltöttem életem első 10 évét, majd elköltöztünk egy Pápa melletti kis faluba, ahol sajnos nem alakultak a legjobban a dolgok. A családom elnincstelenedett, ebből pedig súlyos lelki sérülések keletkeztek bennem. A nélkülözések miatt rengeteg álmom alakult ki az évek során, többek között az, hogy a kamera előtt színészkedhessem vagy akár saját showműsorom legyen. Úgy gondolom, a rengeteg negatívum ellenére soha nem tudnám feladni az álmaim, hiszen ezek azok a dolgok, amit hajtanak előre.

Hosszabb és rövidebb időt is éltél és dolgoztál kint külföldön, miért döntöttél úgy, hogy munka tapasztalatod nem Magyarországon szerzed meg?

Ennek is egészen egyszerű oka van. Nem volt tudatos a döntésem. 2011-ben tudtam, ha itthon maradok, nem tudom kamatoztatni a bennem lévő tudásvágyat és tudást, amit addigra elsajátítottam. Mivel au-pair-ként kezdtem dolgozni Németországban, és mindenki kíváncsi volt rá, hogy „Ki ez a magyar fiú?”, végre nem csak egy kiközösített gyerek voltam, hanem egy ember, aki érdekes lehet mások számára. Ebből kifolyólag pedig minden évben visszahívtak dolgozni, minden évben másabb és egyre magasabb pozícióban.

Természetesen, a kinti munkának is rengeteg hátránya van, és rengeteget kell nyelni. Sokáig csak a „külföldi” voltam, aki „ezt úgysem tudja, mert nem német”. Szóval, ott is meg kellett küzdenem, hogy tiszteljenek és elfogadjanak. Mégsem tudok semmire rossz élményként gondolni, hiszen csak tanultam mindenből. Évközben minden évben Magyarországon dolgoztam 2012 óta, és szerencsére, itthon is egyre több igényes, tanári vagy éppen műsorvezetői munkával találtak meg, amiért különösen hálás vagyok.

Honnan jött az ötlet, hogy tanári szakon folytasd tanulmányaidat?

Mivel már gyerekkoromban nagyon erős voltam német nyelvből, illetve kívülről fújtam az éppen aktuális dalokat az MTV/Viva TV-ből, egyértelmű volt, hogy nekem a nyelvekkel kell foglalkoznom. Ezt a tanáraim is látták és folyamatosan vittek versenyekre, amiket többnyire meg is nyertem, így nem csak önbizalmat, de egy nagyon jó nyelvi alapot is szereztem.

Mivel a színpadon akkoriban még nem hittem magamban, meg sem mertem próbálni a Színművészeti Egyetemet, amit azóta sem bánok, hiszen akkor most nem lennék itt és nem tanítanék.

Mennyire összeegyeztethető a tanári karrier a YouTuberkedéssel és a social celebkedéssel ?

Határozottan összeegyeztethető, de az, aki nem tanár-vlogger, az nem tudja elképzelni, milyen impulzusok érnek. Tehát jóformán senki, mivel Magyarországon nincs ilyen vlogger rajtam kívül (vagy legalábbis nem tudok róla, ha van és olvasod, kérlek, jelentkezz, kell a tapasztalatcsere 🙂 ). Komolyra fordítva a szót: minden mondatomnak és posztomnak hatalmas súlya van, így kétszer is meg kell gondolnom, mit teszek ki magamról a közösségi médiában. Pl. ha egy szülő úgy gondolja, hogy „az én lányomat ne tanítsa egy ilyen fiatal tanár, akiről ráadásul még félmeztelen képet is találunk az Interneten”, akkor bizony azzal számolnom kell, viszont nekem is megvan a prioritás az életemben, és tudom, hogy fogok reagálni, ha egyszer engem ezzel támadni fognak. Alapjáraton tanárként nagy az igazságérzetem és szeretnék értéket teremteni, tehát olyan tartalmat gyártani, amivel a diákjaim és az összes követőm több lesz, illetve motivációt szerez. Ha ezt nem csak az osztályteremben, de az online térben is elérem, akkor bizony nyert ügyem van.

Kerültél már olyan helyzetbe, ahol a kollégák nem tetszésüket fejezték ki ezzel kapcsolatban?

Igen is és nem is. Veszélyes dolog ez a YouTube, hiszen sok ember képes egy pillanat alapján megítélni. A jelenlegi iskolában, ahol tanítok, csak pozitívumokat kaptam, és hálás vagyok, hogy ilyen nyitott közegben dolgozhatom. Ugyanakkor egyszer megtörtént, amitől féltem: be akarták mocskolni felnőtt emberek a jóhíremet csak azért, mert „maga olyan dolgokat mond ki az Interneten, ami veszélyes lehet a gyerekek fejlődésére nézve”. Ennél a pontnál magamba zuhantam és elgondolkodtam, hogy biztos szabad-e folytatnom.

A videóidban próbálod a követőidet pozitív gondolkodásra sarkallni. Hétköznapokat is így éled meg vagy mindez marketing?

Érdekes kérdés. Soha előtte nem gondolkoztam úgy, hogy marketing lenne az, hogy pozitív vagyok. Egyszerűen ilyen vagyok, és láthatjátok a válaszaimból is, hogy nem feltétlen fenékig tejfel az életem, sőt. A pozitív gondolkodásra szükségünk van, hiszen akármennyire nehéz időszak is van az életünkben, nincs olyan, hogy ne lenne valami pozitív, ami segít elfeledtetni minden rosszat. Idővel, de segít.

A jelenlegi médiával kapcsolatos tevékenységeidben, megjelenéseidben mennyire vagy te önmagad és mennyi a felépített marketing stratégia?

Büszkén jelentem ki, hogy minden, amit posztolok és megosztok magamról, az teljes egészében én vagyok. A pozitív, a csalódott, a gyerek, a felnőtt férfi, a megtört, a lelkes, az örökmozgó, a gondolkodó. Ezek mind-mind jellemeznek és pont ezért tartom magam hitelesnek. Egyszerűen jólesik azzal adni az embereknek, hogy lényegében csak magamból adok egyre többet és többet.

Volt már esetleg olyan videód, bejegyzések, amit utólag megbántál?

Soha semmit nem szabad megbánni, mert csak felemészt a gondolata, ugyanakkor emberek vagyunk és természetesen, én is tettem dolgokat, amikre nem vagyok büszke. A videóim és bejegyzéseim egyértelműen a személyiségfejlődésemet mutatják, szóval nem, hiszen én a tükörbe tudok nézni és azt mondani, hogy „Igen, Martin, jól csinálod.”



Mi a véleményed a most felnövekvő generációról, mennyire fogékonyak a tanulásra és mennyire nagy a szociális készségük.

Egyértelműen szeretet- és önbizalomhiány jellemzik a mai generációt. Előtte sosem gondoltam volna, hogy még az én generációmnál is lehet önbizalomhiányosabb, de ez az egész közösségi média, „tökéletes vagyok” Instagram fotók sajnos azt tették sok diákkal, hogy hajlamosak egyfolytában, görcsösen másokhoz hasonlítani önmagukat. A helyzet egyébként a felnőtteknél sincs más, sőt.

Azt, hogy a most felnövekvő generáció fogékony-e a tanulásra, nem lehet egészen pontosan megmondani, hiszen a tanulás is relatív, illetve nincs két egyforma diák/gyerek. Van olyan diákom, aki angolból brillíroz, németből viszont húzza a száját, ha bármit is kell tanulnia.

A videóidban nem kerül szóba a magánéleted párkapcsolati része. Tudatosan kerülöd ezt a témát?

Szemfüles vagy. Így is túl sok mindent tudnak rólam az emberek, nem szeretném, ha még a párkapcsolatom is a nyilvánosság elé kerülne, hiszen akkor már teljesen átmennék a celeb kategóriába, ahová egyelőre nem vágyom.

Linkek:

Instagram

Facebook

Twitter

YouTube

Megjegyzés hozzáfűzése

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..