Az idő rabjai.


Mi mind egytől egyig az idő rabjai vagyunk. Mindenhol csak a rohanás vesz körül, a fejünkben kattog a másodpercmutató és csak azt suttogja, el fogsz késni, nem leszel kész időben, siess, siess, siess…..

Munkámból kifolyólag létfontosságúvá vált a határidő tervezés és az időm hatékony menedzselése. Határidő, priorírás, hatékonyság. Nem csinálok mást, mint egy virtuális üveggömb előtt jósolom meg, hogy mivel mikor leszünk készen. Igazából nem nehéz, tanulható, hogy hogyan készíts feladatlistát, hogyan legyél hatékony a munkavégzésben. Rengeteg cikket és oktatást lehet találni a neten, ahol könnyen el lehet sajátítani.

De mi a helyzet a magánélettel kapcsolatban?

Hiszen az idő ott is ketyeg, persze nem feltétlenül baj, hogy előre, viszont néha úgy érzem jó volna, ha egy picit lassabb lenne és tartalmasabb. Gondolom így éreztek Ti is. Nem titok, így közel a harminchoz, hogy az ember legkevésbé tekinti barátnak az órát és a naptárat. Persze meg kaptam már én is, hogy még csak most kezdődik az élet. Félreértés ne essék, nincs bajom az öregedéssel és bátran kijelenhetem (most férfi társaim nevében beszélek), nekünk néha még nem is árt, hiszen a férfiak későn érő típusok.

Viszont ilyenkor, ennyi idősen, nem illik a hibáink miatt másokat okolni. Itt már nincs kifogás, hogy nem volt IDŐM tanulni. Beteg voltam, nem kaptam meg a leckét, vagy ehhez hasonló kifogások, amivel az ember kamaszként érvelni szokott.  Itt már nincs kifogás, nem csak a családnak, de a társadalomnak is vannak elvárásai feléd. Nem akarok politizálni, mégis valahogy a hétköznapokra rásüti a bélyegét a mai „légkör”, ami piciny hazánkat övezi.


Talán a család elvárása a legkisebb és legkönnyebben teljesíthető, persze nem minden esetben és vannak kivételek. Azonban a többség nem szeretne mást – például ha szülő-, hogy a gyermeke önálló legyen, boldog és minimum 30 km-es távolságon belül lakjon tőlük, hogyha be kell állítani a WifiRoutert gyorsan jöjjön a segítség.


A társadalom és állam elvárását, akár rakhatjuk egy kalap alá is, ebben az esetben. Itt aztán vannak elvárások, főleg az állam részéről. 30 évesen minimum 3 gyerek, havi 500 ezer forintos jövedelem, minimum kettő nyelvvizsga és 20 év munkatapasztalat, és nem utolsó sorban nulla véleménynyilvánítás. Formálhatóság, engedelmesség és rabszolga hajlam. 


És mindennek mi köze az időhöz? A teljesítés iránti vágy, persze nem minden elvárásnak szeretnénk megfelelni, de mégis, szeretnénk, saját házat, saját autót, és nem utolsó sorban családot. Ha nem is azonnal, de közel jövőben. Hajlamosak vagyunk annyira görcsösen akarni mindent, időben, hogy az egészségünkre, a kapcsolatunkra már nem jut idő, pedig nélkülük mit sem ér az egész.


Legvégső soron pedig tudomásul kell venni, hogy nincs, egyforma lehetőség semmiről sem vagyunk elkésve.

kép forrás:Designed by prostooleh / Freepik

Megjegyzés hozzáfűzése

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..