Homo Consumericus
Marc Corner, a vallástudomány professzora, egyszer azt találta írni a Guardian c. Napilapba, hogy ,,a shopping nem helyettesíti a spiritualitást, a shopping maga a spiritualitási aktus”. Gondolkodóba ejtett eme megjegyzése, s rájöttem, igen logikus érvek sorakoznak e mögött. Vegyük csupán ama társadalmi megfigyelést, mely elénk tárja, hogy manapság már teltebb lélekkel kelünk be egy szupermárket árakkal cimkézett falai közé, csillanó szemekkel, mint egy vasárnap délelötti misére.
A kereszt, félhold vagy szentély helyett mára a márkajelzések élnek privilégiummal. Perspektíva kérdése csupán, de kétséget kizáróan leledzem abban 
az eszmében, miszerint a vallási marketing és a kereskedelmi marketing az eszközök, a metódusok és a végcél tekintetében egybeolvadnak. Nem csupán szórványosan össze is ütköznek, mint például Antonio Federici nagy port kavaró pikáns fagylalt reklámjában, amint egy terhes apáca mámorosan kanalazza a nyalánkságot. A merész promóció nem csakhogy pezsgést hozott a fagylaltozni kívánók életébe, hanem egy csapásra is navigálja a terméket a hitrendszer rögös útjaival, azon az elven, miszerint a márka a termékre aggatott spiritualitás. Ön bűnös! Mi feloldozzuk! Még ma nézzen be hozzánk! 😉 A hívők feloldódnak a vallásukban, a fogyasztók pedíg a márkáik világában. A reklámról esszenciális tudnivaló, hogy a vallások által berögzült eszközöket villantja fel mézédes fényességgel átszőve és persze jó sok habbal azon a bizonyos tortán. ,,Igazán, a te istened, Allah az egyetlen!”- áll a Koránban, míg a Bibliában: ,, Így szól az Úr…Én vagyok az első és az utolsó, én rajtam kívül nincsen Isten.” És ezt így hogy? A szemléletem forrásából csapongó folyó azt sugallja, itt nem lehet nem gondolni két üdítőmárkára…It’s the real thing – ugyebár Coke, miközben It’s the real Cola- persze, hogy a Pepsi. Viszont ha már nem röstelljük, s restként sem leledzünk, vétek lenne kihagyni az Energizert és Duracellt, mindkettő a legtartósabb értelemszerűen. Oly sok variáció fellelhető, hogy egy bactracking módszer toposza is végeláthatatlanul szemernyi kielégülést nyújtana.Vallások és márkahit: sok az azonosság. Mindkét kategória a maga piacán kemény harcot vív vetélytársaival a fogyasztók kegyeiért. Néhány példázat : ők, kik vallásokban próféták, s istenek – Krisztus, Mohamed – márkákat képviselő abszolúte híres celebek, sportolók, médiamogulok. Jelképek – kereszt vagy félhold – egyért
elműen a logók. A hittérítők és a márkanagykövetek szintúgy egy mesésen virágzó tőröl fakadnak és a tipikus helyzet már ama, mikoron egy új Apple nem tiltott gyümölcs, sőt erősen ajánlott. Manifesztálása előtt már napokkal gyülekeznek, akárcsak a jászol előtt kolbászoló temérdek élőlény. Blaszfémia gyanúja merül fel cikkemmel kapcsolatban? Kész vagyok rácáfolni. John P. Fooley bíborost idézem, a Vatikán volt kommunikációs vezetőjét: ,,A katolikus egyház kétezer éve folytat reklámot, amit hittérítésnek neveznek. Hiszünk a termékünkben, és az élethosszíg tartó garanciánál többet ajánlunk.” .” Őszinte mivoltom persze gyökeresen nem ragadt le egyetlen vallásnál sem, viszont nem prédikálni való kedélyemet pedzegetem. Szimbólikusan kardinális a pszichológia, hatására a márkanyáj a szorgos tanok híveivé válik, példák sora bizonyítja, hisz ki ne akarna a swag, yolo, stb stilusban bohóckodni, bár jellemzően, pojáca mód a látszat alatt tova tűnik, a hirtelen fekete tó mélyén minden egyes érték. Gondoljunk csak a Coke és Pepsi hívők díszes táborára, kik elszántan taglalják mennyire az ízvilág lényegileg adja a varázst, bár megkülönböztetni képtelenek voltak a kettőt egy vakteszt során, s ezzel meg is szűnt a hit szent tárgyának vonzereje. Az egyház halmozott reaklamációját nyújtja, miszerint a vallás fogyasztása csere-bere akció során átvált a fogyasztás vallásává. Ha a márka velünk , kic soda ellenünk?
Ajánlott irodalom: Mark Corner – A vallás és a reklám világkora
Ajánlott videó: https://www.youtube.com/watch?v=BQsj6dMCdX8