Számomra mindig kérdéses volt, hogy egy könyv elolvasása után friss élményekkel írjak beszámolót, vagy hagyjam leülepedni az olvasottakat, és majd idővel, ha kellőképpen kielemeztem azokat, akkor vágjak-e bele a véleményem, észrevételeim „lepötyögésébe”. (Most inkább érzelmekkel tele, őszintén írok. )
RÁK csak így nagybetűvel ordítva világba. Ahogy Márti is leírta könyvében olyan, mint a Stop tábla, itt kötelező megállni. Nincs olyan ember szerintem manapság, akinek a családjában nem fordult volna elő valamilyen formában. Drasztikus és könyörtelen. Még azt sem mondanám, hogy lassú méreg, mert, habár vannak esetek mikor a beteg évekig küzd vele, de van olyan is mikor csupán 4 hónap alatt végez áldozatával. Nyers szavak ezek tudom, de fontos, hogy az ember azt hallja, ami a valóság. A Mellbevágó könyvből is kiderül a legfontosabb a hit.
Az elmúlt időszakban sokszor volt, hogy padlón találtam magam. Olykor a negatív környezet, vagy a mai rohanó világ teszi, de időről időre azt érzem, fáradt vagyok vívni a harcot a gyarlósággal. Egy ilyen nap merültem mély beszélgetésbe keresztanyámmal, az én örök optimista keresztanyámmal, aki mindig tudott erőt adni, ha elfogyott” . A következő mondat hagyta el a számat: „Ha lehetne választani, akkor én előbb halnék, meg mint a család többi tagja, mert beleörülnék, ha valakinek valami baja lenne”
Habár ez neked, mint olvasónak biztos színpadiasnak tűnik, de valóban így hangzott el. Akkor keresztanyám, (habár ő sem volt jó passzban) próbálta butaságnak titulálni.
Most már tudom önző kérés volna ez az élettől, mert tudom ezzel mérhetetlenül óriási fájdalmat okoznák családomnak, szeretteimnek és igaz barátaimnak. Talán ez olyan dolog lenne, mintha kihagynám a küzdelmet az élet nehézségeivel szemben és feladnám. „Az élet velejárója a halál”.
De térjünk vissza erre a könyvre, ami a harcról az élni akarásról a hittről, a szeretetről és közel sem az önzőségről szól. Helyenként nyersen az arcba vágva, hogy ébredj az élet túl szép ahhoz, hogy fölösleges dolgokon aggódj!
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az említett könyv írója ott dolgozik, ahol én. Történetét munkahelyen belül mesélték nekem. Ám akkor még nem éreztem, kellő bátorságot magamban hogy a kezembe vegyem a könyvet és elolvassam. Hogy miért? A mai napig nem tudom, de ennek is biztos oka van….
Márti ereje, hitte dicséretre méltó és sok erőt adhat története, azoknak az embereknek, akik hasonló cipőben járnak. Ugyanakkor erőt adhat ez a könyv akkor is, mikor úgy érzi az ember, hogy elveszett egy fantázia világban, és nem tudja ki is ő már valójában..
Fény derül a magyar egészségügy sajátosságaira, az olykor befásult személyzetre. Az olvasó maga előtt látja a zsúfoltsággal teli várótermeket,a meggyötört arcokat, a kötözött sebeket és az összetört lelkeket. De nem lehet olvasni panaszkodásról, csupán tényekről és a hideg valóságról. Hogyan viseli a család, a 11 éves fiú és a barátok? Mindez kiderül sorról-sorra, lapról-lapra.
Ez a könyv az élet. Darabokra szed, elpusztít, majd a végén újból összerak, de már nem az az ember leszel, aki előtte voltál.
És végezetül a könyvben is olvasható verssel zárnám soraim.
Ady Endre:
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Rendeld meg Te is az alábbi linken: