Bár tizenhét tagállamban már eddig is hasonszőrűen leledzett, s a Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán immár az Egyesült Államok összes felnőtt polgára révbe érhet a házasság mezején, nemre való tekintet nélkül. Ez bennem is elindította a véleményem kifejtésének merészségét, s úgy érzem talán kezd elindulni a világ afelé, hogy a hozzám hasonló élettípussal bíró embereknek ne kelljen az árnyékban nyomorogniuk, rettegve normál embertársaiktól. A melegek és a katolikusok világa nem gyakorta fut össze, viszont amikor igen, akkor enyhén szólva sincs túl nagy harmónia a két oldal között. Az egyik oldal bűnösnek titulálja a másikat, mire azok sértődötten homofóbiásnak nevezik őket. Ebben a cikkben megkísérlem egy parányit rendszerezni azokat az eszmefuttatásokat, melyek szerint a homoszexualitás és a keresztény hit kizárja egymást, ám azokat is, melyek szerint mégiscsak van hely a kettőnek egy emberen belül és az állammal való összefüggés kérdése is felmerül, mindezt úgy, hogy jómagam közelről sem vagyok keresztény hitelvű. Lássuk mi sül ki ebből.
Had idézzek m
ost egy szösszenetnyit Luther Márton barátunktól: ,,A világi hatalomnak vannak törvényei, amelyek tovább nem terjedhetnek, mint a testre, vagyonra, s arra, ami külsőleg létezik a földön. Mert az Isten nem engedheti, s nem akarhatja, hogy kívüle más valaki kormányozzon a lélek felett. Ez okból, ahol a világi hatalom arra vetemedik, hogy törvényt alkot a léleknek, Istennek jogkörébe nyúl s csak ámítja, rontja a lelkeket.”
Az amerikai fordulat valósággal sokkolta a klasszikus konzervatívokat, különösen a keresztényeket, úgy ott, mint itthon is. Számottevő emberke inkompetens bírákról, antidemokratikus döntési konstrukcióról szövegelnek sértődötten, hisz őket nem kérdezték meg személy szerint, ám felteszem a költői kérdést, hogy akkor vajon miért nem volt egyetlen becsmérlő szavuk sem, mikor pár apró hónappal ezelőtt a halálbüntetés és fogamzásgátlás terén hoztak ítéletet a testület tagjai? Egyértelmű, hisz az ő szájízük szerinti ítélet volt, most pedíg már replikáznak szép sorjában, ha nem nekik áll a világ. A Bibliában fellelhetők bizonyos részek (összesen hat), melyekből sokkalta könnyedebb levezetni a homofób, mint az empatikus álláspontot, különösen, ha a mai kultúra és társadalom fogalmi rendszerét zsúfoljuk bele az ókori szövegekbe. Számomra igen ironikus jelleműek azon embertársaink, kik elítélik a homoszexualitást, s ezt a Bibliára alapozzák, arra a hat rövidke bejegyzésre, holott sokkalta több és több állítás tiltja pl a házastársunkkal szembeni csalafinta hozzáállást, avagy ne keresd máshol a tejet, ha otthon vár a tejcsárdád, mégis sajnálatos módon temérdek társunk emelgeti le szép iramban a dobozos tejet a boltokban. Ne kívánd felebarátod feleségét, ejnyje benyje barátaim, előbb az ágy, aztán a vágy és jöhet egy frankó kankó. Felebarátod felesége, mi? Nah, ezért teremtődött a hideg zuhany 😉 Ne ölj, avagy csigavér, ne folyjon vér! Persze egy tucat precedenst lehetne még sorakozóba állítani, de minek is, bizonyára ebből is leesett a kedves olvasónak üzenetem célja. Ne légy képmutató, mert azzal együtt jár a névmutató! Megszámlálhatatlan ,,hívó” egyéniség a tíz parancsolat szentségeit sem éli meg önnön életében, hisz erre már rámondja, hogy ódivatú, s nem helytálló eme században, akkor kérdem én, pár paragrafust miért állít hadi sorba a mai kontextusban? Ez mindig magas lesz számomra.
Olyan iromány nem létezik, mely alapján az állam tilthatná a melegházasságot, ezt bizton állíthatom. Ha egy egyház úgy deklarálja, hogy véteknek tételezi a melegházasságot, akkor az állam ezzel, ha törik, ha szakad, képtelen mit kezdeni, elfogadja, s az istenfélő melegek eltökélhetik magukat (vagy mást..:D), hogy olyan egyházhoz akarnak-e tartozni, ahol igenis megélhetik életvitelük örömeit, avagy cölibátust kell fogadniuk, s azt füllenteniük, hogy ,,meggyógyultak”. Amolyan kasztrálás a léleknek. Kampányolhat-e az egyház nézetei helyességéről? Amennyiben nem tiporja mások jogait, teljes gőzzel. S lobbizhat-e világszemléletének szemléletes állami intézkedéseiért? Naná, hogy. És nem utolsó sorban, jogosan aprehendálhat-e az egyház, hogy az állam az ő egójának megfelelően ténykedjen? Nem. Kétségtelenül joga van hozzá, ám ez nem egyenlő azzal, hogy jogos volna követelése. Hisz alapjáraton nem kivitelezhető, hogy Állam Bácsi stoppot nyomjon ama tevékenységekre, melyet az egyház kesztyűs kézzel a pokolra navigál. Példának okáért: ha már a házasság terebélyes intézményének oltalmazása a célirány, arra a válás (gondolom én) jóval horibilisabb veszélyt jelent, mint az, hogy egyéb egyedek is a házasság ösvényére tévelyedhetnek. Tiltsa be Állam Bácsi válást? És ha azt ne, akkor a melegházasságot miért? És ha már itt tartunk, mihez kezdjünk a házasságtöréssel? Milyen állami lépéseket kellene tenni ellene?
Míg beindul a dög lassú gépezet, mely által az egyházak csak-csak át merik alakítani álláspontjaikat, igen hosszúnak ígérkező időintervallumot zár magába. 
A rabszolgatartás ellen vívott 18. Századi harc élharcosait gyakori jelleggel érte ama szemrehányás az egyház részéről, hogy meghamisítják a Biblia üzenetét. Hisz az egyházi vezetők ,,szentül” állították: kézzelfogható, ropogósan kőkemény tények birtokában vannak, melyek szerint Isten nagyon is helyeseli a rabszolgák tartását és adásvételét (1Kor. 7, 21; stb. ) S miként ez helytálló, annak kiiktatása a társadalomból az isteni rend felforgatása volna, emellett szentségtörés. Sőt…ha ennyivel nem elégszik meg a okkult olvasó…mondhatom..még arra is volt cölöpökkel leszögelt biblikus elmélet, miszerint miért pont a feketék az alábbvaló szolgáló söpredék, hisz Noé, utódai közül megátkozta Kánaánt (Teremtés könyve 9. R) az apjának, Hámnak bűne miatt. S a feketék, az elmélet tanúsága végett, Hám vonalából származnak, annak kölykéről pedig így szájal az ige: ,,Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.” (1Móz 9, 25.). Ám a rabszolgatartás paragrafusait manapság már csupán a zakkant Ku Klux Klán mérten dicséretes tagjai veszik komolyan, őket pedig szinte senki. Majdan ugyanígy fogunk tekintgetni a jó öreg és örök igazságot szorgalmazó egyházra is, mely a differens és a világot színesebbé tévő egyénekkel szemben diszkriminációt szorgalmazott, s ehhez a Bibliát használta mentségül. Annyi reményem azért még csak-csak maradt, hogy kisvártatva sebesebben észbe kap, mint a balszerencsés raboskodókkal szemben, s végre nem köti gúzsba lelkünk irányvonalát.