Őszintén megvallva nem mindig örömmel gondolok vissza az iskolás éveimre. Több szempontból is úgy gondolom, hogy minden időszaknak, korszaknak megvan a saját kis hibája.
Mennyivel könnyebb lett volna, ha születésemkor valaki, szól és nyílván fel tudtam volna fogni, hogy ebben a zord világban senki sem egyenlő. Nem mindenki onnan indul, ahol te. Nincsenek egyforma lehetőségeink. Sok minden téren megkönnyítette volna az életem.
Az iskola volt az első hely, ami leginkább rávilágított, hogy nem feltétlenül ugyanolyan esélyekkel indulok, mint a többi diák. Habár én még ahhoz a generációhoz tartozok, ahol az alsós osztályokban a gyerekek pont nagyívben tettek rá, hogy az osztálytársukon milyen márkájú ruha van. Mégis voltak olyan szituációk, amik kiküszöbölhetőek lettek volna.
Ilyen volt például a téli szünet utáni élménybeszámoló. Minden évben, így indult az év. „ Tibike te mit kaptál karácsonyra?” Nem tudok megalázóbb dolgot elképzelni, mint egy gyereket hazugságra kényszeríteni.
Mert igen, ez volt a lehető legbutább kérdés, amit egy tanár feltehet.
Miért? Nagyon egyszerű. Személy szerint mi nem tartoztunk a mélyszegénységben élő családok közé, viszont, így sem jutott mindig ajándék a szülőktől a fa alá. Általában a nagyszüleim és keresztanyám próbálta pótolni, amit szülők nem tudtak megvenni. Bizony ezen nincs mit szégyellni a családnak fontosabb volt, és természetesen jogosan, hogy étel legyen az asztalon, meleg legyen a lakásban. Viszont helyette volt gondosan elkészített sütemény, gyerekpezsgő és Cola. Mert bizony mi azt csak akkor ihattunk mikor ünnep volt akkor engedhettük meg magunknak.
Persze felnőtt fejjel visszagondolva igen is megvolt mindenem. Ennek ellenére gyerekként az óra kellős közepén hallgatva a többi diákot, aki pl. számítógépet kapott karácsonyra szörnyen igazságtalannak tűnt az élet… Közbe én, aki még informatika órán bekapcsolni is alig mertem, „nehogy nálam romoljon el, mert az a ketyere édesapám 6 havi fizetésébe kerül.” Mire te kerültél sorra neked is össze kellet hazudni valamit, hogy ne lógj ki a sorból. Mert ilyen volt a rendszer..
Lehetett volna másképp is… „ Hogy telt a téli szünet? Kivel ünnepeltél?” Csupa olyan kérdés, ami helyénvalóbb lett volna.
Mennyivel jobb lett volt, mennyivel kevesebb gyermeknek okozott volna lelki sérülést. Nem tudom, hogy most mi a helyzet? Azt viszont tudom, hogy a mai világban még inkább élesebbek a határok a gazdagok és szegények között. Legyen az iskola, munkahely, sajnos továbbra is többet ér egy gazdagabb élete. Mivel tudom, ezt igazolni? A hétköznapokkal….
Kép:Freepik.com