A művészet magával az emberrel együtt született meg, éppen ezért úgy kell tekintenünk rá, mint alapvető szükségletünkre. Számomra még ma is az a természetes, kerek és egész világ, ahol az emberek énekelnek, táncolnak, verset írnak, verset mondanak, rajzolnak, festenek, gyöngyöt fűznek, fát faragnak, és nem csak pénzt olvasnak.
Gyakorta feltevődik, hogy képtelenség definiálni, mi is számít művészetnek, mivel az eldöntésére használható aspektusok szubjektívek. A művészet kortalan célja tehát minden esetben az önkifejezés kell, hogy legyen és nem a manipuláció, a megtévesztés, a művészet nem más, mint önkifejező eszköz, mely katartikus élményt nyújt és fellibbenti az emberi lélek viszonyait a hirtelennel, ismeretlennel, újjal kapcsolatban. Paul Gauguin többször említette ,, Behunyom a szemem, mivel látni akarok”, ezzel saját élettapasztalatát fejezte ki, hisz nem minden az, aminek látszik és a világban temérdek csoda lapul, nem a csodán múlik, hogy meglátjuk-e, hanem azon, hogy be merjük-e csukni a köznapi szempárunk és lelkünkkel ablakot nyitni a világra. Be kell vezetni a művészet módszereit az életbe, nem azért, hogy művészetet csináljunk az életből, ó, dehogyis! Hanem hogy életet csináljunk a művészetből. A művészet vonzza az emberi érzelmeket. Esztétikai és morális érzéseket ébreszt és ezen érzések közlésének útján keresztül válik értelmezh
etővé. A művész kifejezi magát, a közönség pedig érzületeket él át, persze ezt nem muszáj tudatosan tenniük. A művészet felderíti az emberi érzéseket és utakat nyit annak vonzalmához, az a ‘jó’ művészet, amely valami újat, s pezsdítőbbet hoz ezek bármelyikében. Az ókorban sokkal tágabb jellegű fogalmak közé sorakozhatott eme szócska, s beletartoztak egyes tudományok is, az emberek még nem hintették szerte, hogy a művészet ellenben áll a tudománnyal, csupán megélték annak szépségét, nem szégyellték. A logikát és gramatikát, illetve egyéb ágakat is az artisztika csoportjában honosították, művész embereknek tekintették őket, manapság viszont a ,,kocka” jelzőt ragasztják letéphetetlenül eme egyedekre, ami bizony sajnálatos. Pont a művészet szűkült be és dobbantotta őket, melynek nyitottsága híresült el, bár az is megeshet, hogy mára már a tudomány is óckodik összeforrni ezen fogalommal. A középkorban és újkorban egyéb szakterületeket is a művészethez csaptak, melyek úgymond ,,szabad művészetekként” híresültek el. A művészetnek van egyfajta státusza az emberi lét körében, mely történelmileg bizonyította, hogy a magasabb hatállyal és terebélyesebb pénztárcával bíró egyének már csak a titulus végett is műtárgyakat vásárolnak és mecénásnak állnak, míg a szegényebb körökből erre nem volt lehetőség. A művészeti tárgyak gyűjtése a gazdagok előjoga, hacsak nem állsz te is efféle alkotónak és ebből kifolyólag elnézegetheted a faladon, máskülönben kiállítások vagy akár netes nézelődés végett elégítheted ki ilyesféle szomjúságod, de nyerhetsz a lottón is. Elég csak megtekinteni a Versailles-i kastélyokat vagy az Ermitázst Szentpéterváron a hatalmas műgyűjteményükkel, lenyűgözve érezheted magad a királyi vagyon láttán. Viszont a hétköznapi értékek is helyet kapnak a művészetekben, lássuk csak Vincent Van Gogh vagy akár Gauguin festészetét (eme két kivételes férfiú együtt is dolgozott egymásból merítkezve pár hónap erejéig), vagy Beethovent-t és Mozartot, akár a Fekete Hattyút, és sorolhatnám még, de a lényegi rész, hogy látásmódjukat „lehozták a földre” és eszközeikkel a hétköznapi világot jelenítették meg, akár még a nyomor képeit is, benne örömmel, bódulattal, boldogsággal és fájdalommal. Az emberi lét kimagasló pontjait. A művészet minden titka talán ez: elrendezni tudni a rendezetlen érzelmi felindulásokat, de úgy elrendezni, hogy még erősebben éreztessük rendezetlenségüket – állította bölcsen és mélybe látóan Ramuz, mellyel véleményem szerint csak egyetérteni lehet. Bár…igaz….a művészetben a megvétózás szubjektív élménye is gyönyörködtet, mindenhol fellelhető a varázs és parazsat szítani érdemes érte, hogy a lángoló tűz égesse gyémánttá a teremtés folyamatát. A művészet funkciók szempontjából többet tart a tűzben, akár egyszerre is: dekoratív, szublimációs, expresszív, szakrális, agitatív, deskriptív, didaktikus, provokatív, s mind emellett különféle formákkal is bír, ezek a következők:
A hagyományos művészeti formák közé tartozik a zeneművészet, az irodalom és a színművészet, az építőművészet, a képzőművészeten belül a festészet, grafika, mozaikművészet, szobrászat, az éremművészet, korábban a textilművészet.
Az ipari forradalom, a modernizmus új és egyes régebbi művészeti ágak beépítését, esetleges átsorolását igényelte, melyeket rendhagyóan az iparművészet kollekciójával merünk illetni (például a Bauhaus műhelyeihez hasonlóan). Többek között, s tovább a kerámiaművészet, a textilművészet, a miniatúrából kifejlődő ékszerművészet, a bútorművészet, az üvegművészet, vagy a plakátművészet, a fotóművészet, az (ipari)formatervezés, a képregény, a film, az installáció, stb.
Az információs társadalom kiformálódás tágította a művészeti formulákat, melyek a korábbi artisztikai teóriák analógiája szerint, vagy összetettségük, újdonságuk miatt újabb elnevezésekkel illethetők. Manapság a digitális művészet gyűjtőfogalommal dukál (számítógépes zene, számítógépes grafika, számítógépes animáció stb).
A művészet olyan, mint egy elbűvölő anya, páratlan befogadóképessége teszi számunkra békéssé, és teremtő mivolta párosul a férfias vonások tömkelegével, létrehozva egy megfoghatatlan nemet, amely akárkibe be tud ivódni a megfelelő ,,színnel” spekulálva. Maga a műalkotás lehet valami kézzelfogható konkrétumot kifejező (pl. figuratív vagy elvont (nonfiguratív, absztrakt). Mint a művészettörténet minden idejében, napjainkban is születnek a szigorú műfaji kötöttséget áttörő, több műfajt egyesítő, vagy befogadó alkotások is. Nagyvonalúan tekintve, ilyen maga az építőművészet is. Az artisztika olyan mély hatást ejt az emberen, mellyel minden egyéb képtelen felvenni a versenyt, a zene és irodalmi alkotások, ahogyan a képek is, megdöbbentően hatalmas folyamatokat indítanak el az emberi agyban, testben és lélekben, képesek regenerálni, gyógyítani, kreativitást előidézni, megnyugtatni, felpörgetni, egyensúlyba hozni, vagy éppen kizökkenteni.