Vajon hol a határ egy kapcsolatnál vajon mikor változik a testiség szerelemmé! Vagy egyszerűbben jobb a szingliség?
„Neked könnyű, mert van párod” Szerintem sokak vannak, aki beleszaladta hasonló kijelentésben. Pedig közel sem olyan könnyű, mint amennyire azt sok szingli gondolja! Egy párkapcsolatot sok mindenhez lehet hasonlítani, de leginkább legjobb hasonlat egy cserepes virág, ami törődést igényel, ami a borús napok ellenére is bimbózik, vagy virágba borul napsütéskor pedig tündököl!
De ez a cserepes virág is képes elszáradni, elgyengülni, ha sokáig sötétben van, ha nem kap elég vizet vagy kirohad, ha épp ellenkezőleg túl sokat kap.
Egy kapcsolat pont ugyanez. Az elején lángol, tündököl „virágzik”, de mindezek ellenére egy párkapcsolatnál nem ez a legszebb időszak! Akkor igazán szép mikor túl van a „rózsaszín ködön” mikor minden tiszta mikor ismeritek másik apró (olykor óriásinak tűnő) butaságait. Mikor világossá válik egymás gyengesége és, ha beborul körülöttetek az ég, akkor is kitartotok egymás mellet! Mert akkor van a legnagyobb szükség a kapcsolat ápolására a „virág öntözésére”, ami nem kis munka, ami olykor áldozatokkal jár és akár éjszakákba nyúló sírásba és vitákba megy át!
És, ha valaki azt mondja nektek, hogy könnyű, mert párkapcsolatban éltek, mondjátok, hogy vegyen egy cserepes virágot és gondozza!
Mikor szerelem és mikor szex?
A szex manapság nem a szerelem velejárója. Hiszen manapság a testiség kerül előtérben. Talán lehet, azért mert túlságosan rohan az idő és a hagyományos udvarlásra pedig már nem jut. Szexnél a testiség a hormonok dominálnak, csúnyán hangzik, de olykor az ösztön! Evvel ellentétben szerelemből szeretkezni az egészen más. Ott nem csak a test, de a lélek is egybeforr ott nincs idő se tér. (Persze egy párkapcsolatnál is diktálhat olykor a testi vágy) !
És ti kedves szinglik.
Olykor ti tudjátok mi az élet.Ti kik szabadon kacérkodtok . És olykor magányosan kucorogtok az ágyon ülve egy könyvet szorongatva. Vagy ti szingli pasik, akik a Walking Dead új évadát nézitek a gépetek ellőt tespedve és azon fantáziálva, hogy ágyatok megosztanátok az igazival. Én azt kívánom nektek, ne adjátok, fel ne adjátok, alább küzdjetek, a kiválasztottért udvaroljatok, viruljatok, mert bármennyire is rohan az idő minden egyes percet meg kell élni, legyen rossz vagy jó! Mert az igazi ott van valahol és rátok vár.