Mivel alapvető emberi igényünk, s már-már ösztönünk, hogy a TV, avagy a laptop előtt tespedjünk, így újra bemutatok két felejthetetlen és merőben ajánlott étket a terítékre.
Haláli Hullák (Dead like me)
Aki bírja a Showtime csatorna frenetikus hangulatú sorozatait, annak nem sokat kell magyaráznom, miért is érdemes belekukkantania ebbe a gyöngyszembe, mely olyannyira feketére csiszolódott, hogy Jack Sparrow az életét is adná érte, ha meg tudná kaparintani. Ám a pelyhedzők kedvéért csapjunk a lecsóba:
Georgia (Ellen Muth) egy hétköznapi, szimpla, lázadó tinédzser. Na jó, talán egy picurkával komplikáltabb, de nagyjából átlagos. Ezer nap tüzével utálja őseit, keresztülnéz kishúgán és otthagyja a főiskolát. Azonban, hogy az élete ne csupán mézédes semmittevésből álljon, az anyja – képzelhetitek mennyire jóindulatúan – ultimátum elé állítja: vagy elmegy dolgozni, avagy elmegy dolgozni. A munka nem sokáig nemesíti kipécézett leányzónk életét, mivel első ebédszünetében rácuppant az égből egy űrállomás vécéülőkéje. Más egyedekért ilyen eshetőségben kinyúl egy vakító fényáradat és felhúzza a csillagos égig, avagy lehúzza egy lélekfacsaró, durva kar a pokol tüzes pokrócára, ám Georgia-nak csak egy mogorva, középkorú fickó, Rube (Mandy Patinkin) jár, ki tesz neki egy igen érdekfeszítő ajánlatot. Belépést nyerhet a kaszások népes táborába és segédkezhet a megmurdálás előtt álló emberek lelkének elvételében, valamint biztosíthatja a csapásukat a túlvilág irányába, s leányzónk mit sem várva, lecsap eme lehetetlen lehetőségre. Csakhogy apró betűs részek mindig akadnak a katlanban…kaszásként is emberi testet passzolnak neki és ezzel együtt lelankadó szükségleteket is, melyeket tisztes mintapolgári munkával kell ellátnia, hisz a Halál sajna nem ad extra juttatásokat. Több kaszástársa is akad élőhalott leányzónknak : a 80-as években táncos karrierről bátran ábrándozó, megfásult Roxy (Jasmine Guy), a 60-as években a szex, drog, rock&roll szigorú elve szerint élő angol Mason (Callum Blue) , aki a mai napig is inkább egy csavargó benyomását kelti és a grupie hajlamokkal rendelkező egykor volt színésznő, Daisy Adair (Laura Harris) . Eme érthetetlenül rövid élettartamú sorozat annak ellenére, hogy tulajdonképpen a halálról szól, semmiképpen sem horror, vagy dráma, bár utóbbiból azért akad benne, hanem javarészt vígjáték, méghozzá roppant morbid, a legászabb fajtából. Valóban nem tudok rosszat feltételezni, s kijelenteni sem a Haláli Hullákról, egyszerűen képtelenség, bonyolítva pedig nem éri meg.
Néhány lebilincselő tény a sorozatról:
- A sorozat 29. részében először, utoljára és utolsóként elhangzanak a következő szavak “Dead like me”, mely az eredeti angol címet is jelöli.
- A Showtime történetének egyik legsikeresebb sorozata volt a Dead Like Me, a pilot 797 ezres nézőszáma a második szezon utolsó részéig alig 150 ezerrel esett.
- A kaszások az eltávolítandó lelkek nevét Post-it cédulákon kapják.
IMDB: 8,2
SF: 9,4
Szégyentelenek (Shameless)
A Szégyentelenekről elkönyvelhetjük, hogy a legbevállalósabb és legtahóbb sorozat, amit csak tévécsatorna valaha kreálni mert. Szeretjük. Egy piszkosul csóró család mindennapjaiba kaphatunk betekintést, s ehhez fogható sorozat nem igen leledzik. Bravúrosan csavarja a szálakat, úgy, hogy közben nem tart sehová, nincs cél mely felé utat törne magának a család, egyszerűen csak van és élnek. Már ahogy tudnak. A szegénységet természetesnek veszik, nem bambulnak minden percben szomorúan maguk elé. Nyilván rájuk nyomja a bélyegét, nem a hurráoptimista baromságot erőltetik orrba-szájba, csupán nem merülnek folyamatosan a depresszió hívogató mélységeibe és ez erőt adományoz nézőnek is, ráébreszt mennyire jó sorod van, de azért megtanít egész tucatnyi life hack-et is, ha éppenséggel hasonló életstílusban vagy képtelen tengődni, mely valljuk be, nem jön éppenséggel a legcudarabbul. Az egészet ez jellemzi. A mindennapok. A rengeteg gyerek suliba kolbászol, szétfeszítik (akár feszítővassal is) a törvény határait, másodállásuk van, és összetartanak. Jóban rosszban. Ámbár egyáltalán nem finomkodnak egymással, de ez teljességgel beleillik az egész atmoszférájába. Durván benne van dramedy előszele, s olyan csattanásokat kapunk a későbbiekben, hogy attól kegyetlenül összeszarjuk magunkat. Képzeljünk el egy olyan famíliát (Gallagher) , ahol az apa egy alkoholista tróger, ki csakis kizárólag önnön magával foglalkozik, az anya egy súlyos betegségben szenvedő félőrült, akiről soha senki sem tudja pontosan merre is van éppen, valamint még pluszba 6 gyereket, kik közül a családfő szerepét a helyzet miatt a saját fiatalságát félredobó legnagyobb testvér veszi át. Bár William H. Macy a húzónév a szereplőgárda népes hányadából, azt azért mindenképp tudnotok kell, hogy a gyerekei sem szenvednek hiányt nagyon is életképes színészek terén, közülük a rangidős lány, Fiona (Emmy Rossum) ,vételezte át az eltűnt anya, a család női vezérmotívumának a szerepkörét. Frank (Macy), az apa karaktere többnyire a padlón fekszik részegen, de ezen sem drámáznak sokat, hanem nyugiban kerülgetik a gyerekek. S nem hiába pécéztem ki pedzegetésre pont ezt a sorozatot, hisz ez lenne a Shameless alapsztorija, ami már öt éve szórakoztat, ráadásul egész jól. Sőt, kiemelkedően. Mivel a szülők olyanok amilyenek, cseppet sem tudom megkérdőjelezni a Gallagher-fiatalságot döntését az évadok folyamán, hiszen hiába próbálnak jót tenni, még ők maguk sem tudják milyen is az. Hoznak olyan döntéseket, amiket azonnal a megbánás oltárán tarthatnak, s akadnak olyanok, amelyek viszont később csapódnak be, ám atomerősen. Sosem szült a világ még ehhez fogható dramady-t.
Néhány lebilincselő tény a sorozatról:
- Szégyentelenek nézői közül talán sokan nem tudják, hogy a sorozat egy remake. Egy brit sorozatnak, a nem túl meglepő módon ugyancsak Shameless című 2004 és 2013 között futott szériának az amerikai változata, és az eredeti még bőven műsoron volt, amikor a Showtime már roppant vakmerően megvásárolta a jogokat a saját adaptációhoz.
- Az első évad során Steve és Fiona ugyanabban a medencében huncutkodtak, amely a Kegyetlen játékok című kultikus filmben is szerepelt.
- Egy részben a Carl által lapozgatott újságlap hátoldalán megfigyelhetjük egy magyar modellünket.