Közeleg a karácsony, s ennek szellemében két legújabb ajánlóm tárul elétek, bár cseppet sem kötődnek a karácsony szelleméhez.
The Affair
A The Affair leginkább arról szól, hogy hogyan torzítjuk el a valóságot annak érdekében, hogy önmagunknak hízelegjünk vele. – állította Matt Zoller Seitz, a New York Magazine kritikusa, ezzel merőben egyetértek. Rendkívül gyakori emberi reakció ugyanis, hogy elferdítve egy esemény apró részleteit, becsapjuk magunkat, amit később már valós élményként fogunk megélni emlékeinkben. A sztori alappillérei:
– Small town girl, city guy. They meet, fall in love.
– But…?
– But he’s already married.
– And…?
– And so she…
– Well, I’ve read it before.
– Right.
– So how is it different?
– He kills her. In the end.
– Okay, now I’m interested.
A dráma két főszereplője, Alison (Ruth Wilson), egy hamptoni étterem fiatal felszolgálónője és Noah (Dominic West), egy írással is kacérkodó középkorú,kiégett tanár. Allison középiskolai szerelmével kötötte össze életét, majd a későbbiekben elvesztették kisfiúkat egy tragikus balesetben, melyet azóta sem tudott feldolgozni. Noah ötgyerekes-jó-húsz-éve-házas családapa, aki sosem tudta elérni az áhított sikert írásai által, ezért kiégett és unja az életét. Alison rendre sápadtabb, kevésbé vonzó s
aját emlékezetében – különösen a depresszívebbekben – mint amilyennek Noah látta őt. Ez pedig talán a The Affair legizgalmasabb írói döntése, mert nem egy klasszikus, rózsaszín mázzal nyakon öntött szerelem kibontakozásának vagyunk a tanúi, hanem két olyan ember találkozásának, akiknek valami rettenetesen hiányzik az életükből és akik hízelgőnek találják azt, ahogy a másik fél olyan idealizált képet lát róluk, amilyennek mindig is láttatni szerették volna magukat. Két nézőpont markáns elemeivel ismerkedhetünk meg és a megcsalás pszichológiai kibontakozásával, mely merőben új megvilágítást ad ennek az egész fogalomnak, az pedíg már csak fűszer a sóra, hogy az első évad közepétől életbe lépő kiélezett szexuális aktusok milyen realisztikus ábrázolásban részesülnek. Összegezve, a Showtime választásában most sem csalódhatunk.
IMDB: 8/10
SF: 8,3/10
Hart of Dixie
A Hart of Dixie-ben az a szép, hogy gyönyörűen ki tudják ellensúlyozni a drámázást a hülyüléssel. Valamivel mindíg megfog ez a sorozat. Hogy ez a kisvárosi báj, a flúgos, de érző szívű lakók, az elmés párbeszédek, vagy eszement ötletek, esetleg Burt Reynolds, (az aligátor), vagy mind együtt, nem tudom, de a Hart of Dixie még most is minőségi, és könnyed szórakozást tud nyújtani. Olyasmi, amit ha nézel, könnyedebbnek fogod fel az életed és az azt övező problémákat, mintha egy csokis tortát vattacukor formájában falnál és úgy érzed kevésbé hízlal, mert könnyed. A sztori alappilérei: Dr. Zoe Hart (Rachel Bilson) , egy New York-i, aki arról ábrándozik, hogy mellkas-sebész legyen, de az álma megvalósításához egy évig háziorvosként kell dolgoznia. A diplomaosztóján megkeresi egy vén hapsi, akiről kiderül, hogy a jó öreg apja, ráhagyván a praxisát el is patkol. Így köt ki az alabamai Bluebell-ben, ahol a polgármester legjobb haverjává szelídül és két fajankó csapja neki a szelet, továbbá a praxis felét birtokló idősebb doki ősellenségévé fogadja. A szálakat csak bonyolítja, hogy az egyik fajankónak menyasszonya is van, ám benne 
aztán tényleg frappáns hölgyeményre találunk, az idősebb doki lánya, Lemon, ki nőegyletet vezet. Talán bátorkodhatom azt mondani, hogy benne megy végbe a legnagyobb karakterfejlődés a sorozaton belül, hatalmas arc. Az egész orvosi praxisos dolog, csupán alibi-keret Bluebell körül. Bluebell ugyanis, csak úgy, mint maga a sorozat, hangulatot teremt, elvarázsol, magával ragad és nem ereszt, mintha csak az American Horror Story házának lenne a jobbik ikertestvére egy párhuzamos univerzumból. Elég hamar leszűrhető, hogy a néző immúnis-e erre az életérzésre, vagy legszívesebben ő is odaköltözne. A Hart of Dixie az a sorozat, amiért az olyan kifejezések mint a guilty pleasure léteznek, hisz ha a sorozatok emberek lennének, akkor a Hart of Dixie lenne a kedves, pimasz, cserfes és laza szomszéd csaj.
IMDB: 7,8/10
SF: 8/10